Körforgás

Lassan forog az idő kereke.

Szél is csendesedik.

Fáról a levél, lassan ereszkedik.

Szinte, áll az idő.

Csendes a határ.

Jön egy enyhe gyors szellő.

Felgyorsul az idő.

Patak vize is sebesebben folyik.

Életre kell a táj.

Napsugara erősebben süt már.

Rügyek is kinyílnak.

Magok szerte széjjelszóródnak.

Talajba egyszerre fúródnak.

Tovább áll a szellő.

Lassan forog az idő kereke.

Nyugszik a természet.

Esteledet.

Harmatvíz betölti a tájat.

Éltető Nap sugara újra erőt ad.

Földből kibújnak a növények, s élik tovább az életüket.

Így szép a természet.

Buda-Tétény. 2013-05-25

Táncol

Utcán sötét van.

Csak a Kegyed ablakát világítja meg a gyertya fénye.

Függönyét nem húzta el, elfelejtette.

Messziről nézem.

Ruháját levetve táncol.

Nézem, ezt nem vette észre.

Ablaknál teste harmonikusan jár,

Ide, oda billeg, mint faágon egy kismadár.

táncol.

Halk zene áramlik ki az ablak rései át.

Bársonyos teste zene ütemére jár.

Hosszú loknis haja, mint egy uszály követi

teste mozgását.

Sudár teste jobbra, balra jár.

Ismét illeg, mint faágon egy kismadár.

Gyönyörű látvány.

Elered az eső, majdnem visszintesen esik.

Kegyed megijed, függönyét elhúzza, hogy

A táncát ne lássam soha.

Buda-Tétény. 2013-05-23.

Nyílik az ajtó

Nyílik az ajtó.

Halkan, és csendesen.

Egy sugárzó tekintett jön felém kedvesen.

Mosolyog a szemeivel, hozzám ér, lágyan ölel két szertő kezeivel.

Finom keze van, és kellemes.

Ölelése, puha, és szerelmetes.

Érzem, mikor finom teste hozzám ér.

Érzem, mikor szavakkal játszadozik, s még kér.

Csak nézem, és bámulom e gyönyörű Nőt.

Látom csodás csillogó szemeit, és selymes teste lágyabb részeit.

Nyílik az ajtó, lágyan, csendesen.

Bejön egy gyönyörű NŐ szerelmetesen.

Érd. 2013-05-16.