Mikor

Mikor az est leszáll,

bogár hangja, is csendes.

Pihen, alszik a határ.

Gép sem zúg már.

Távolból a denevér hangja hallatszik.

Tóban, a kis hal életéért vergődik.

Természet, így mutat nekünk képet,

nekünk, a földi lényeknek.

Ember vagy,és rátermett.

Papírt, tollaz veszel elő,

és írod a következőt:

„Inkább, Ő vesszen el e nemes csatában,

s lelkét idézzem fel barátságban.”

Mikor az est leszáll.

Író deák, hangja nem hallatszik.

Toll, lassan a papírra helyezkedik.

Lázasan ír a kis deák, nem fog az agya

pihenni készül.

Nyugovóra tér a kis betyár,

mikor az esz leszáll.

Hajnalban

Hajnalban sír a gyerek.

Édesanya hozzá siet.

Megsimogatja kicsi fejét, s megfogja piciny kezét.

Gyerek most már elhallgat, mert érzi anyja szeretetét.

Pici szemével, szinte mosolyog, Édesanya látja, hogy gyermeke most már nyugod