Hajnal hasad

Kismadár énekel a fa ágán.

Finom szellő járja be a tájat.

Rügyeznek a fák

Tavasz van.

Levelek is, élénk színűkkel pompáznak.

Természet színes világba burkolódzik a sötét, hosszú, komor tél után.

Tavasz van.

Mosolyog az Ember, boldog a Világ.

Réten, mint a varázsvesszőre várva

nyílik a virág.

Édes álmából a melegítő Napsugár felkelti a természetet.

Szerelmesek ismét összeölelkeznek.

S, szebb életet remélnek.

Minden nap

Mindennap csodálattal nézlek, mert egy érték van mellettem.

Testedet finoman érintem, mert tündér a Kedvesem.

Csillogó hosszú hajad csak szemlélem, ahogy szellő fújja a légben.

Gyönyörködőm benned, mert egy csodálatos Nő vagy nekem.

Kendő

Szemét becsukja, kezét kinyújtja,

s lám szerelme áll előtte,

egy lépést tesz előre.

Kezét kinyújtja, szerelme testét simogatja.

De, nem tudja, hogy ki áll előtte,

testét érzékeli, és egy ponton a testét felismeri.

Fejkendőjét most már leveheti.

Hisz, szerelmét így már felismeri.

Igen.

Ő.

Ő, aki Kegyedet nagyon szereti.

Így, Kegyedet megkapja,

s szerelmét adja  az éjszakába.

Nőnap

Szép nap volt.

Nem felejtettelek el.

Virágot vittem neked,

hogy ma Boldogan ünnepelj,

hisz ez a Te ünneped.

Nőnap.

Ma, csak Rólad szól minden,

Téged ünnepelünk, 

hisz a szívünkben élsz, 

mert Mi férfiak Téged szeretünk.