Látnom kell

Látnom kell Téged, hogy újra erőt gyűjtsek.

Látnom kell, hogy jobban megismerjelek, s el ne feledjelek.

Oly üresek a nappalok Nélküled.

Ha egy szép orcát, ha közelembe érzek, akkor színesek a képzeletbeli képek.

Látnom kell, így Téged.

Érd. 2015-12-28 

Egy arc

Tükörben nézed magad.

Egy arc néz vissza.

Jobban megnézed, Tied.

Nem ismersz rá.

Biztos, hogy a Tied?

Kérded, önmagad.

Igen, a válasz.

Még reggel van, és most más vagy.

Fáradtabb, meggyötörtebb.

Még meg sem ittad a kávédat.

Lefürödtél, szinte indulásra készen vagy.

Most még egyszer megnézed magad.

Már látod, hogy a tükör előtt Te vagy.

Szebb az arcod, tisztább, simultabb.

Szép arc, a Te egyik szebb részed.

Mert e alapján néznek a férfiak meg Téged.

Érd. 2015-12-27.

Nézz, hogy láss!

 Sötétfelhő tűnik fel az égen.

Esőre vár a Föld.

Kint a búzamező szélén várakozol.

Kicsit a széltől fázol.

Ruhádat a gyenge szél lebegteti.

Karoddal testedet átfogok.

Kicsit fázol.

Néz, hogy láss!

Hisz, ott jön a messzeségben,

Lovon üget feléd, hogy átöleljen.

Hozzád siet, hogy szeressen.

Egyre közelebb jön Hozzád.

Hisz, siet.

Odaér, s átölel.

Csábbitó szemedbe néz.

Hosszú hajadat, simogatja,

Szép szavakat csak Neked mondja.

Édes, finom csókokat visszaadja.

Hisz szeret TÉGED.

Az egyetlen Nőt.

Egy gyönyörű szépséget.

Tó vizében

Fényes reggel úszunk a Tó vizében.

Csendes hullámok érintik a testünket.

Víz, most nem hideg.

Szellő suhan át felettünk.

Parttól messze eltértünk,

Mögöttünk az ég beborult.

Felső sötétedik.

Előttünk egy vízcsepp a Tó vizébe csapódik.

Eső lesz.

Eső egyre jobban ömlik.

Tó vizében a hullámok magassága fokozódik.

Vihar van.

Sebesen úszunk a part felé.

Egy hullám partra dobott Minket.

Két szikla közé.

Nem sérültünk meg.

Ijedségtől a tested remeg.

Átölellek, s megnyugtatlak.

Szerelem jegyébe bújtatlak, hogy ne ijedj meg,

s élvezd a tested.

Buda –Tétény. 2015-11-06

Mindenem

Te vagy a mindenem.

 Téged nézlek, mosolyognak szemeid.

 Szerelemtől éhesek.

 Hívsz, s karjaid közé megyek.

 Gyengéd, és finom az ölelésed.

 Így szeretlek.

 Édesen, csábosan, és szeremtől édes testeddel.

 Szeretem, mikor érzem finom selymes bőrödet,

 finom kezed puha érintését.

 Combot érzéki szorítását, orcád édes mosolyát.

 Puha selymes hajad, mikor az orcámat érinti,

 bennem egy vulkán tör ki.

 Mindenem Te vagy.

 Így szeretlek, csinosan, és kedvesen.

 Érted vagyok szerelmesen.

 Kedvesem.

Buda – Tétény. 2015-09-17

Egy országban élünk

Egy Országban Élünk, mégis másképp szenvedünk.

Dunától nyugatra, picit jobban vagyunk.

Dunától keletre nagyon szenvedünk.

Nincs ételünk, se keretünk, van, mikor éhezünk.

Gyermekeinknek némi étel jut, de nekünk üres gyomor az ételünk.

Így fekszünk, s így kelünk.

Egy országban élünk.

Dunánál kiváló az élet

Jut minden, amit elképzelnek.

Kettőnk közt ennyi a különbség.

Vagy még nagyobb!

De, itt, is, és ott, is van hőség!

Elszakadtunk egymás mellett, pedig Mi döntöttünk, hogy Életünk szebb, és jobb lehet.

Hiszünk, és reménykedünk, hogy Életünk megfordulhat, s Boldogan ébredünk holnap!

Napfény

Napfényében töltjük a teljes napot.

Gyönyörű Napsütésben.

Testedet bekenem naptejjel, hogy le ne égjél.

Finoman, gyengéden e műveletet elvégzem.

Érzem, hogy bizseregsz.

Érzem e kellemes test minden rezzenését.

Kellemes lüktetését.

Átadod a testedet, átadod érzéseidet, azt, amit én is érezhetek, mikor finoman kenem be testedet.

Vízfüggöny mögött

Hamvas bőröd a vízesésnél áztatott.

Csillogó, loknis hosszú hajad megmosod,

hogy még fényesebb legyen.

Kellemes tavaszi szellő finom testedet bejárja.

Minden porcikádat átjárja, hogy élvezze a szabadságot.

Fehér bőröd a lehulló víztömeg mögött is látszik.

Jó nézni, mikor selymes testedet óvatosan mosod.

Szinte, már a látvány is szép.

Elém tárul egy régi kép.

Mikor a mezőn csak úgy ruhátlanul átszaladsz.

Boldog voltál, és szabad.

Most már másé a kecses kezed.

Más kapja, s élvezi a szerelmedet.

Kivárom, azt az órát, mikor hozzám jössz.

S, szerelemmel oltom be csodás testedet,

hogy az együtt töltött perceket soha ne feled.

Kedvellek.

Betegség?

Történetet az utcán hallottam. Ehhez hozzá kell tennem, hogy tavasz utolsó napjait töltötte. Hamarosan jön a várva várt Nyár. Ne fokozzam az izgalmakat, elmesélem az esetet, azaz a hallottakat.

Apuka, kisfiával sétálgat. Apa, fogja gyermeke, apró kezét. A kis kéz elveszik a nagy tenyérben. Figyelem őket. Észrevettem, hogy a gyermeken apró piros pöttyök vannak. Gyermek elkezd vakarózni.

-       

      . Mondtam, hogy NE vakard, mert akkor nagyon sok lesz belőle a pici testeden.

-            .  De, viszket!

-            .  Értem, még egy picit légy türelmes, és a doktor néni megvizsgál Téged.

-            .  Ezek milyen pöttyök?

-             . Anya, azt mondta, hogy bárányhimlő.

Kisfiú megértette, amit Apukája mondott, nem vakaródzott tovább.

Közben elered az eső. Pár csepp, pöttyöket hagy a szürke aszfalton. Kisfiú megáll, lehajol, összeteszi kis kezeit, és nézi a cseppeket.

-       

       . Mit csinálsz, fiam?

-               . Nézem a foltokat, mert beteg az út.

-               . Mi van?

-                . Beteg az út  - feleli a kisfiú -, mert pöttyös. El kell vinni a doktor nénihez, hogy megvizsgálja.

Apa, felemeli fiát, átöleli, és sietve távoznak az egyre jobban eredő eső elől. De, még hallottam az Apa hangját.

-       Most viszlek Téged, hogy megvizsgáljanak.

Végül is az aszfalt is lehet beteg időnként!

György – Villa. 2015-05-15.

Csónakázó

Kegyed csónakázik.

Hosszan elnyújtva meríti be a lapátokat a vízbe.

Szemei kémlelik az égszínkék, tiszta eget.

Lassan halad.

Nem siet, hisz már távol van a part.

Egyszer csak félelem ragadja meg kegyedet.

Lapátokat elengedi, s vár.

   Segítségért kiállt!

Hangja messzire hallatszik.

Hisz, Kegyed felé vihar közeledik.

Vihart az állatok megérzik.

Kegyednek delfinek raj segít,

csónakját lassan a part felé viszik.

Megmenekült.

Most már boldog, hisz orcájára mosoly került.

György – Villa. 2015-05-10

IGEN

Igen, Anya csak egy van.

Egy van, kinek fent, és szerencsés, akinek lent.

Miénk, már fent van.

Fentről néz Reánk.

Figyelő szemeivel, selymes kezeivel, még mindig óv Minket.

Hisz, Ő már nincs köztünk, de érezzük a szerető karjait, szeretetet sugárzó szemeit, selymes, puha, lágy kezeit.

Igen.

Ő, még mindig vigyázz Rák.

A szertő Édesanyánk.

FRADI SZÍV

Mikor felcsendül a Fradi ének

Lányok fiúk a pályára mennének,

Hogy ünnepeljék a csapatot.

Mert, most is bizonyított.

Hajrá Fradi!

Zeng már az ének, és boldoggá teszi az éneklőket.

 Fradi szív, most vígabban dobog,

Mert érzi, hogy a csapat, és szurkolók boldogok.

Hajrá Fradi!

                                          Hajrá, hajrá Ferencváros!