Elfáradtál?

A kor már eljárt feledted.
Biztosan elfáradtál?

Miért?
Hisz fiatal vagy, és másokat szórakoztatsz.
Nem megy már úgy a munka.
Elfáradtál.

Elszállt az idő feledted, már meglátszanak az évek.
Őszül már a hajad, tán ritkább, vagy már nincsen?
Már a bőröd sem olyan sima, mint volt akkor.
Lassabb vagy, és megfontoltabb.
Munkát inkább másnak hagyod.
Tudásban a másikat felül múlhatod,
de a lendület már nem olyan,
mint volt fiatal korban.

Valld be, hogy elfáradtál.
’Biz ez már korral jár

Álmatlan éjszakán

Álmatlan éjszakán, sokat gondolok Rád.
Nap már lenyugvóban van.
Ágyam már megvetve, helyezem magam nyugalomba,
de szemem behunyni nem tudom.
Rád gondolok.
Hold már feljött, ablakon keresztül nézem, hogy mosolyog.
Csillagok, világítanak, szerelmeseknek utat mutatnak.
Eszembe jutnak a régi emlékek.
Mikor ketten fedeztük fel a számunkra hatalmas hegyeket.
Mikor együtt úsztunk a tóban, boldogok voltunk.
Mikor télen hóembert összegyúrunk,
sárgarépát arcába beszúrtuk, kalapot is tettük a fejére,
egy seprűnyelet a kezébe.
Megkértük, hogy itt vigyázzon ránk.

Álmatlan éjszakán sokat gondolok Rád.
Papírt, és irónt veszek elő.
Rajzolok.
Rajzolok, egy tájat, s bele egy gyönyörű női képet, azt a képet, amikor
ruháidat levetetted, s átadtad magad a szerelemnek.
Csodás voltál, és fiatal lány létedre élvezted a szerelmet.

Kezed a vállához ér

A stégen ketten vagytok, a víz tükrét nézitek.
Szemeteket kicsit behunytátok,
s gondolatban bolondságot csináltok.
Finoman kezed a lány felé helyezed,
haját kissé megigazított, picit megemeled,
majd kezed a hajjá alá teszed,
lágyan arrébb csúsztatott,
majd a kecses vállát érinted.
Most a szívedről egy nagy kő leesett.
Lassan a fejét kissé elfordított,
csillogó szemébe nézel.
Orcájára mosolyt varázsolsz.
Szád, most a lány szájára vár.
Lassan, finoman magad felé húzott,
és eljött a varázslatos pillanat,
hogy a Lányt megcsókolod.

Most nézed, hogy milyen gyönyörű,
Még a Hold is rátok mosolyog,
Hisz most már ő is tudja, hogy boldogok vagytok.
Stégről lenéztek.
A víz tükrében a Lány vállán a kezed.
Fogod, el nem, ereszted, mert szereted

Hang

Tó partján állsz.
Nap a vízszintjét elérte.
Utoljára Rád kacsint.
Hív, hogy gyere, ússzál hozzám.
Még egyszer hunyorit, és mondja,
hogy ússzál hozzám, érj el.
Bemész a vízbe ruhád levetve, úszol a parttól távolabb a messzeségbe.

Úszol tovább boldogan, agyad máshol jár gondolatban.
Hegyi úton jár.
Nap égeti a hátadat, lefedett kendőddel,
és az ágat nézed szemeiddel.
Ágon egy szerelmes madár pár turbékol.
Hajtott a vizet előre,
és úgy érzed, hogy alig mentél előbbre.
Megállsz.
Egy hangot hallottál.
Partról Valaki neked kiabál.
Hív Téged.
Visszanézel, és látod, hogy hív a Kedvesed,
és kéri, hogy ne menj tovább,
mert Ő még mindig Téged szeret.

Úszol vissza boldogan, most már gyorsabban.
Kiérsz a partra, és átöleled,
Hisz Ő mondta néked, hogy Téged örökké szeret.

Sötét gondolat.

El sem hiszem, hogy mennyi van.
Tudjuk, hogy él még a remény.
Van még erőnk, és továbblépünk.
Nehogy azt higgyék, hogy legyőzhetnek Minket.
Ezt nem engedjük, mert győzni fogunk.
Harcolunk, és küzdünk.
Életünk most erről szól.
Ugye buta az Ember, mert küzd.
Küzd, és nem enged.
Nem engedi, hogy másé legyen az, amit
már megszerzett.

Miért is engedné?
Hisz másé nem lehet!
Nem ezért vetted, hogy elvegyék!
Nem ezért vetted!

Hiszem, és tudom, hogy jobb lesz.
Hiszem, és remélem, hogy szebb lesz.
Hiszem, és szeretném, hogy ne legyen rosszabb,
Hisz Te Ember ezt senkinek sem akartad!

Sötét gondolatok elmennek.
Tisztábbak jönnek, de nem eléggé,
mert a létért még meg kell küzdened.

Érd. 2011. augusztus 12.

Asszonyom

Amikor még arra jártam, Asszonyom.
A kacsóját sokszor csodáltam,
Hogy mily finom, és selymes, puha,
És érdekes.
Asszonyom a kecses keze, az a lágy
Ha kitárja Ön elé tárul a Világ.
Úgy szeretném újból megkérni a kecses
Kezét ’Isten előtt a szabad ég alatt,
Akkor, mikor a felhők ránk mosolyognak,
Hogy legyen ismét a párom, és csak ezt kívánom
Balga író Asszonyomtól csak e szót várom, hogy igent
mondjon nékem, és legyen újból az
Édes- feleségem, de csak egy évig.
Egy év múlva ismét jelenkezem,
Hogy a finom kacsóját megint megkérjem.
Ezt Önnek, itt a szabad ég alatt
’Isten előtt megígérem.

Budatétény. 2011. augusztus 10.

Este van

Este van.

Este van, a fák is alszanak már.
Lefelé néznek a leveleik,
Így pihennek ők, egy kicsit.
Léptetek hallani az utcán.
Siet a lány, tán a kapu nincs zárva mán?
Szerencséje van.
Még nem zárták be.
Besurran.
Senki se vette észre, hogy későn jött.

Este van.
Fiú, csak áll, és vár.
Várja a Kedvesét, legszebb szerelmét,
Előveszi hegedűjét,
Eljátssza a lány kedves zenéjét.
Szól a dallam, messze száll.
Lány ablaka, tárva már.
Kemence mellett édes a muzsika,
Várja, édes szerelmét bent egy csókra.

Este van.
A fiú besurran, csendesen, nesztelen.
Ők állnak egymás előtt feszülten.
Így még nem álltak egymással szemben.
Egymást, csak távolról figyelték.
A szülők közelre őket nem engedték.

Este van.
Most már ketten vannak.
Most már egymással foglalkoznak.


Virrad már a természet,
S ők boldogan köszönnek a felhőknek.
Sietni kell.
Verandáról lépteket hallanak.
Legénynek, ott van már a nyitott ablak.

Gyorsan ki is lép már rajta.
Hisz, amit kellett, azt megcsinálta.

Szerelmet adott a leánynak.
Most már nem adhatja e szerelmet másnak.

MADÁRBOX-EPOSZ

Nagy BOX ZSÁKBA ütöttem KESZTYŰIMET,
Mikor kiötlöttem, verset írok NEKED!
Bizony nehéz dolog a RINGKÖLTÉSZET,
Rímekbe POFOZNI a köszöntőmet.



SOKSZOR12 menetnyi gondolat fejemben,
A NAPTÁR IS EGYRE CSAK SÜRGET ENGEM!
Elő kell csalogatnom mélyről az ihletem,
Hogy sikerüljön a TERVEM: TÉGED MEGLEPNEM!

Piros betűs a noteszben a mai,
NEVEZETES ÜNNEP, az már tuti!
MAGYAR SZÍVÜNK BÜSZKÉN JELZI:
VILÁGBAJNOKUNK Ő, ki névnapját üli.

HA A CSUKLÁS NEMCSAK BUTA BABONA LENNE,
KOCCINTANOD CITROMLÉVEL KELLENE!
ÍGYHÁT EMELJÜK POHARUNK EGÉSZSÉGEDRE,
MELY KEDVENC BORODDAL VAN SZÍNÜLTIG TELE!

Hogy ZSOLT NAP VAN, MINDENKI TUDJA,
SMS-ek, e-mailek záporoznak sorra.
Az én üdvözletem borítékba van csomagolva,
HOZZÁD illő bélyeggel adtam postára. (korona)

Összefoglalni nem könnyű feladat,
MIT JELENTESZ TE KIS HAZÁNKNAK?
EGYÉNISÉGED MINDENKIT FOGVA TART,
SOKAN TEHETSÉGEDÉRT CSODÁLNAK.

A kisfiúk PÉLDAKÉPNEK TEKINTENEK,
Néhányan közülük a RINGIG KÖVETNEK.
ELSZÁNTAN, LELKESEN, KEMÉNYEN EDZENEK,
Hogy később NYOMDOKAIDBA léphessenek.

A kislányokkal már más a helyzet,
Ők KEDVESSÉGEDÉRT, KÜLSŐDÉRT SZERETNEK.
Kitartóan kiabálják a nevedet, Cserébe csupán egy MADÁR-MOSOLYT kérnek.

A fiatal lányok, asszonyok, nagymamák
E durva sportot ki nem állhatják!
De HA TE KÜZDESZ, feledik a rosszallást,
S ütéseidet ELISMERÉSSEL nyugtázzák.

Sajnos messze, Hamburgig kellett utaznod,
Hogy MEGHÓDÍTSD AZ EGÉSZ VILÁGOT.
Ide kötnek a küzdelmes, dolgos hétköznapok,
MÉGIS ŐRZÖL MAGADBAN EGY KIS MAGYARORSZÁGOT.


Bunyó lesz ma újra,
Hirdeti a plakát,
A „SZÁLLJ EL KISMADÁR”-t énekelve
Özönlünk egyre tovább.

Leszállt az este, leszállt az alkony,
VÁRTUK MÁR A MÉRKŐZÉST NAGYON!
Az utcákon lassan mindenütt csend honol,
Sok-sok kézben távirányító és sör landol!

Az ELSZÁNTAK, az ŐRÜLTEK a helyszínen szurkolnak,
a kevésbé harciasak a BOX-KLUBBAL tartanak.
Elemzések, érdekes riportok, visszatekintés,
Reklám, még néhány perc és indul az élő közvetítés.



Közben bepillanthatunk az ÖLTÖZŐDBE,
a MADÁR-TEAM TITKOS SZENTÉLYÉBE.
Bemelegítesz, SDUNEK tanácsokat ad, koncentrálsz,
Talán most észre sem veszed a kamerát.



Mindjárt elkezdődik az ŐRÜLET, Lassan kialszanak a fények.
MINDEN TOROK EDZÉSBEN,
FORRÓ a HANGULAT a LEVEGŐBEN!

A RINGSPEAKER kezében ott a mikrofon,
NINCS KÖNNYŰ DOLGA, MINKET TÚL KELL, KIABÁLJON!
A DECIBELMÉRŐ SEM SOKÁIG BÍRHATJA,
MINDEN BIZONNYAL SELEJTEZÉS LESZ a SORSA!

Mikor végre a kötelek közé szólítanak,
MEGÉRDEMELTEN HATALMAS OVÁCIÓ FOGAD!
FÉLTÜNK MÉGIS … LELKÜNKET a SZORÍTÓ SZORÍTJA,
Mint ahogy TE a ZÁSZLÓT a HIMNUSZ hangjaira.

Körbenézel a zsúfolt lelátókon,
Eszedbe jut: MILYEN ÓRIÁS A MAGYAR HON.
BORZONGATÓ ÉLMÉNY – ÉRTED TELT MEG A STADION,
EZ AZ ESTE RÓLAD, CSAKIS RÓLAD SZÓL!

Elcsattannak az első kemény ütések,
SOKMILLIÓAN GYÜTT LÜKTETÜNK VELED!
MEGDOBBANNAK AZ ŐSZINTE DRUKKERSZÍVEK,
GYORS K.O. GYŐZELMET SZERETNÉNK TŐLED!

VÉRNYOMÁS, PULZUSSZÁM AZ EGET VERDESI,
MIKOR LEHET MÁR VÉGRE MEGNYUGODNI?!
Megannyi berekedt, kiszáradt torok jelzi,
NINCS EGY PILLANAT SEM KIENGEDNI!


MAJD’ MINDENKI A TE NEVED SKANDÁLJA,
Nehéz lehet így ellenfeled dolga!
Ezt a LELKI FÖLÉNYT REMEKÜL KAMATOZTATOD,
MÉRETES MADÁR-POFONNAL PARANCSOLSZ ALÁZATOT!

Kezdődik a SZÉDÜLETES, ADOK-KAPOK,
TE VAGY A JOBB! – VALLJUK MI, ELFOGULT BOXRAJONGÓK.
Sajnos a pontozóbírák lapjaiba nem láthatok,
De ha létezik gondolatátvitel, hát súgni próbálok!

MIND’ TÖBB MENETET MAGABIZTOSAN HOZOL,
HITED AZ ERŐD, VÉGRE MEGYNYUGSZOL.
CSAPOTT, EGYENES, HELYÉN VAN BAL ÉS JOBB.
FELÜTÉS, HOROG BETALÁL – ÍME AZ ISKOLABOX!

ÉS MERT EGY BUNYÓS LEGYEN PIROS, SÁRGA, ZÖLD ÉS KÉK,
VÉGEREDMÉNYKÉNT SZIVÁRVÁNYOSRA FESTED a TESTÉT!
Vetélytársad ÖRÜLHET, HA a SZÜNET HÍVJA PIHENNI,
LESZ MIT – HA SIKERÜL – a RINGSAROKBAN HELYREHOZNI!

MÖGÖTTED, EGY NAGYSZERŰ FELKÉSZÜLÉS,
A SOK KESZTYŰZÉS, ÉS A KOMOLY ERŐNLÉTI EDZÉS!
ZSEBEDBEN A GYŐZELEM, RÁZD MEG HÁT MAGAD,
MÉG 3 PERC, S ÚJRA A CSÚCSON VAGY!



Az utolsó gong is elcsendesült,

De a mi szívünk tovább kalapál,
EZERSZER IS AZT ÜVÖLTJÜK:
SZÉP VOLT ZSOLTI! SZÉP VOLT MADÁR!

Véget ért megint egy parádés meccsed,
EGY ORSZÁG ÉRZI, TUDJA, CSAK TE NYERHETSZ!
S MIKOR ÉGNEK EMELIK ÚJRA A KEZED,
EZT AZ ÜTŐS KIS ESTET KÖSZÖNJÜK NEKED!

AZ ÖVET A TE DEREKADRA LAKATOLTÁK,
KULCSÁT JÓ IDŐRE, MESSZIRE DOBTÁK.
AZ UNIVERSUM NÉGY TIGRISE ŐRZI,
NEM AJÁNLATOS VELÜK BIROKRA KELNI!

ÜDVÖZÖLSZ MINKET, AHOGY MINDIG IS SZOKTAD,
MOSOLY, KACSINTÁS, SZÁRNYALÓ MOZDULAT!
NÉGYSZERES ÖRÖMMEL UGRASZ FEL A SARKOKRA,
MI PEDIG FEJEST EGY ÖRÖMMÁMOR NEVŰ FOLYÓBA!

ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNY CSAK A KIVÁLTSÁGOSOKNAK JÁR,
S TE MINDENT MEGTETTÉL, HOGY AZZÁ VÁLJ.
IDÉN 20. ÉVE ÉLETED RÉSZE AZ ÖKÖLVÍVÁS,
EHHEZ A SZÉP JUBILEUMHOZ GRATULÁL AZ EGÉSZ ORSZÁG!



Zenita.

Legkisebb Gyermekemnek!

Angyal vagy te drága
kicsi szívem lettél.
Két pici karoddal,
engem átöleltél.

Miért jöttél lelkem,
Galambom,angyalom?
Talán,hogy szeresselek nagyon?

Nem kell azt kérned,
hisz tudod jól.
Az anyai szív csak gyermekeiért szól.

Bármit kérhetsz tőlem,
ezen a világon.
Hisz benned leltem meg ,
az igaz boldogságom.



betty33

Gyengék és Erőnk

S gyengém a vágyam, mint angyal
Szólt türelmemnek;
Rejtett erőm, mint ördög hívott egy
Biztos küzdelemnek;
Hogy váljak sziklává, mely tapossa a
Hazugságok vágyait;
Ölje még félig telt szívemben a
Lehetetlenség
Álmait!

Látásom tisztult az őrületem
Tiszta vörösen izzó
Hevében;
Gyilkos penge éle csillant a tettek
Harcosának kezében;
Hogy angyalt gyilkoljon, melynek szárnycsapásait
Is csak a képzelet szülte;
A még kígyózó mérgeit az elmúlás
Katlanába küldje!

S gyengém már az erőm, mely kiált
A távolodó
Árnynak;
S hogy végre jó íze legyen a zsákmányt csókoló
Keserűnek gondolt
Szájnak;
Mert mi szüli önbecsapásunkat, ha nem
A lelkiismeret,
Ismerősnek tetteti magát, miközben
Távolról sem ismered!



Sándor Tamás

Tintafolt klub

Köszöntelek Téged Kedves klub tag.

E klubot 2011 augusztus 1-vel megnyitom. Az elmúlt időszakban tudom, hogy nem igen törődtem a Veletek. Hibáztam, de mentségemre legyen mondva, hogy már tapasztalatot szereztem, és még szerzek, hogy minél jobb klubot hozzak létre. Szeretném, ha a jövőben is együtt lennénk, és írásainkkal örömet szereznénk egymásnak, és másoknak, akik Minket olvasnak.
Ha hozzájárulsz a műveiddel. 

Ez Klub "Vers írok Klub" utódja.

Remélem, hogy továbbra is tagja maradsz e klubnak, és írásaiddal segíted a munkánkat.

Sikeres írást, és jó munkát kívánok: Bossányi Kálmán Miklós