Egy finom korty

Tudtam, hogy megfogod, de vigyázz finoman,
fogd, a szárát, kehelyhez Ne érjen a kezed!
Ne melegítsd a bort!
Látod, hogy milyen szépen csillog e nedű.
Ugye, hogy tiszta, szinte átlátszó.
Most emeld fel a poharat,
és csak az íz kedvéért tedd a szádhoz.
Enged, hogy egy finom korty szádba menjen,
ízleljed, forgassad,
s érezd e nemes nedű minden lágyságát.
Forgasd meg a poharat, csak úgy lazán,
egy ovális kört írj a levegőben,
hagyd, hogy a bort bejárja a kelyhet.
Érezd most az illatát, lásd minden cseppjét.
Lásd a nemes nedű tisztaságát.
Ugye, hogy érdemes volt egy kortyot ízlelni,
e bort így tesztelni.
Egészségedre!

Késő

Késő van, már egy lélek se jár.

Csendes a határ.

Távolból a gyár kürtje veri fel a csendet, s az emberek sietve a gyárba mennek.

Elkezdődik az éjjeli munka, van, aki szereti, van, aki bírja.

Tudja a fiú, és siet a lányhoz, hogy átadja néki a legféltebb kincsét, és a hozzá fűződő szerelmét.

Teljesül a fiatalok vágya, Apa a gyárban, Anya más munkában.

Késő van már, ők most boldogok.

Szívük újra egymásért dobog.

Micsoda éjjelek

Emlékedben még élnek a romantikus éjjelek.

Micsoda éjjelek, amik csak a Miénk voltak, s ebek nekünk csaholtak.

Üdvözöltek, bátorságra buzdítottak.

Éjjelek, csend határolta be őket.

Mi vertük fel, kicsi zsivajjal, némi kuncogással.

Más kertjéből virágot szedünk, lányoknak evvel kedveskedtünk.

Sör, bor folyt le a torkunkon, nem volt baj, csendben iszogattunk.

Akkor bátrak, merészek, tinik voltunk,

de a rendre akkor is vigyáztunk!

                                Óh, azok az éjjelek, már csak az emlékedben élnek