2014. január 25., szombat

Szerelmes szavak


Jaj, azok a szerelmes szavak szépen zengenek. 
Csupa dallam, és boldogság, mikor e szavak elhangzanak.
Szerelmes szavak, mikor a füledbe érnek, kellemesen búgnak.
E szavak, mindent elmondanak, és sok titkot rejtenek, 
kellemesen átölelnek, a csilingelő, lágy, búgó szavak

2014. január 23., csütörtök

Megérdemled


Bandukolsz a sűrű sötét erdőben.
Nem sietsz lassan mész.
Távolban fényt észlelsz.
Lépteidet szaporázod, hogy a fényhez érjél.
Senkitől, semmit nem kértél, de tudod, hogy
ha belépsz, megváltozik Életed.
Egy leány a fény szélén megfogja a kezed,
s a közepéhez vezet.
Bent a nagyteremben a fürdőhöz visz Téged.
Lubickolhatsz órák hosszat a kellemes vízben,
s majd ha ki jössz, pihent tested átdörzsöli,
finom illóolajjal bekeni.
Tested lazul, ezt nagyon élvezed.

Te, most megérdemled.

2014. január 19., vasárnap

Pillanat


Ahogy lementél mellettem megfogod egy pillanat alatt el is tűntél.
Nem láttalak, de a túloldalon feltűntél.
Csodálatos színben elő jöttél.
Gyönyörű voltál, mikor  meg változtál.
Egy pillanat volt az egész, és más lettél.
Gyönyörködhettem benned sokáig, míg újból el nem tűntél.

Elmentél mellettem, ezt észre se vettem, csak az előző pillanatnak éltem.

2014. január 16., csütörtök

Téli est



Téli est
Meleg szobában szövögeted álmodat, hogy nyáron mit teszel, ha kisüt majd a Nap.
Kint fagy van, és dermesztő hideg, gyermekek szánkóznak, és nem érzik a hideget.
Pillantást vetsz rájuk, s hogy az öcséd elesett, felkelt, és jót hahotázott.
Te, is elmosolyodsz a meleg szobában, nem vetted észre, hogy kialudt a tűz a kandallóban.
Már kissé fázol, fát hozol be, újra begyújtasz, hogy legyen, meleg mikor a gyermeknek vacsorát adsz.
Sötétedik, gyermeket behívod, gyorsan átdörzsölöd, hogy ne fázón.
Szobában még kissé hűvös van, ruháid leveszed, melegebbet adsz rá, hisz kicsi teste még remeg.
Asztalhoz ülteted, tálalsz, mert a vacsorát megérdemeltétek.
Ágyba bújtatod, és jó éjszakát kívánsz néki, és elmeséled, hogy milyen volt, mikor Te voltál kicsi.

2014. január 6., hétfő

Tengeren





Sebesen száguld a hajó.

Csak úgy siklik a tengeren.

Kihasználja a hullámokat, s a kedvező szelet.

Szél most csendesebben fúj.

Pár pillanat múlva erősebben, erősebben, és még erősebben.

Hullámok egyre magasabbak, hajó billen, fel-alá billen.

Vitorla feszül és púposodik, árboc reccsen, és kissé megdől, de még kitart, és nem törik.

Csendesedik a szél, vitorlák egyenesednek, hajó siklik a tengeren.

Elmúlt már a vihar, pár percig tartott kárt nem okozott.

Bejutott a kikötőbe, s lehorgonyzott egy kis időre.

2014. január 5., vasárnap

Késő délután





Nyári Napsütésben a sétányon mentünk, és ketten voltunk.
Sehol egy lélek, csak Mi ketten, bandukoltunk, kéz a kézben.
Egymásra figyeltünk, és együtt voltunk.
Kezed megfogtam, szíved heves ritmusát ereidben éreztem.
Meleg volt.
Árnyékot kerestünk, hol egy picit megpihentünk.
Picit megizzadtunk a hőségben, ott Mi ketten.
Sötétedet, lehűlt a levegő, összebújtunk.
Időt kellemesen eltöltöttünk, ott a sétányon, Mi ketten.