Csepp

Szép a kehely, tiszta, és átlátszó.

Bort magasabbról öntöd a szokottnál, bor egy lágy, finom ívvel ér a kehelyhez.

Mintha, kijönne, de nem, mert egy csepp a tetején elszakad a bortól.

Kecsesen ereszkedik, és simán a italba merül, majd kis időre, újból felszínre kerül, hogy lásd még egyszer.

S, újból elmerül, a kehely mélyén landol.

Cseppek töltik ki a kelyhet, s ihatod már a bort, ha van merszed.

Egészségedre!

(Anna utca)

Keskeny pohár

Igen!

Igen, most ez van a kezedben, vigyázz, mert törékeny a pohár, ami keskeny.

Benne lévő ital, ami tiszta, és izgató, ha megkóstolod, akkor bizsereg, mert így szereted.

Ital, finom, és ünnepélyes, mert csak arra iható.

E ital, ünnepre szóló.

Vigyázz rá, és lassan, többször kortyoljad, élvezd az ízét a nemes italnak.

Ne feled! 

Pezsgőt iszol, ami ünnepre való, de csak Neked.

Tudom, hogy Te, ezt szereted.

Pohárra vigyázz, mert törékeny, és keskeny.

Kissé nehéz belőle inni, de majd megszokod, mert finom Törley pezsgőt iszod.

Buda-Tétény. 2014-06-21

(Anna utca)

Érzés

Érzés, ami Téged érint.
Érzés, amit Tőled kapok.
Felejthetetlen.
Szép vagy Nekem.
Szemedbe nézek, s gyönyört látok.
Szerelem tűzét, benned látom.
Ég, mint egy tábortűz.
Ég, mert égnie kell, eloltani ezt nem szabad.
Ezt, csak fokozni lehet, de csak Veled.
Csillogó szemed, szép orcád,
ha Rád nézek, örömet okoz nekem.

Érzés, amit most érzek, felejthetetlen.
Szeretlek.

Síró szemek

Könnyes a szemed, és törülgeted.

Mi, a baj?

Kérdem Tőled.

Semmi, semmi a válaszod.

Látom, hogy homokszem ment bele, s azt utálod.

Megnyugodtam, hisz abba voltam, hogy más a bajod.

S, a szerelmet Tőled, nem is kapok..

Tested rezgése, mutatja meg, hogy akarod.

Ha, Te is úgy vagy vele, ígérem cserébe, szépet adok.

Ezt kényszeríteni nem lehet.

Szeretetet adni, Neked csak azt lehet, mert gyönyörű, és elragadó, termeted karcsú, tested vonzó.

Most már örömkönnyek csurognak le az orcádon, és én arra vágyom, hogy e cseppeket az orcádról letörüljem, de csak Neked.

Ugye, már nem sírsz Kedvesem.

Rád találtam

Emlékemben él még az, a perc, mikor Rád találtam.

Őszi este volt.

Hideg eső eset, kellemetlen szél fújt.

Fa, ága is meghajlott, alatta voltál, remegtél.

Ablakomból észrevettelek, sietve levittem egy meleg takarod Neked.

Rád tettem, átöleltelek, házamba bevittelek.

Kandallóhoz, lobogó tűz mellé ültettelek.

Átmelegedtél.

Tőlem már el nem mentél.

Hosszú évek teltek el, mikor másképp döntöttél.

Elhagytál.

Esik a hideg eső, szél romból, faága is meghajol, de Te már nem vagy alatta.

             Ablakomnál állok, s egy gyönyörű Nőt visszavárok.

Tündérország

Tündérország kapuját átlépve láttam a következőket.

Tündérleányok gyűjtik a harmatcseppeket, hogy legyen elég vizük, ha a Nap már felkelt.

Forró Napsugara melegíti a rétet.

Szépen kérlek, hogy a vizet ne oda öntsed.

Hanem a gyűjtőhelyre, hogy legyen a Tündérországnak elegendő vize.

Lassan leszáll az fátyolfelhő a réten, s újra éled a Tündérországnépe.

Belepi a rétet ismét a fátyolfelhő, és harmatcseppek lesznek, ha nem jön az eső.

Tündérfiú a Tündérlánynak udvarolgat, ilyenkor a kutya is halkabban ugat.

Jelzi, hogy itt valami kezdődik, ha majd eljön az est, akkor a Tündérlányt elveszik.

Lesz ám nagy Tündérlakodalom, a réten a fűszálakról harmatcseppek csilingelnek, s lesz nagy riadalom.

Zene, tündértánc, de csak hajnalig tart, mert a Nap újra ránk virrad.

Mihelyt átléptem Tündérország kapuját, így írtam meg e csodás mesét vagy a mondát.