Álmatlan éjszakán

Álmatlan éjszakán, sokat gondolok Rád.
Nap már lenyugvóban van.
Ágyam már megvetve, helyezem magam nyugalomba,
de szemem behunyni nem tudom.
Rád gondolok.
Hold már feljött, ablakon keresztül nézem, hogy mosolyog.
Csillagok, világítanak, szerelmeseknek utat mutatnak.
Eszembe jutnak a régi emlékek.
Mikor ketten fedeztük fel a számunkra hatalmas hegyeket.
Mikor együtt úsztunk a tóban, boldogok voltunk.
Mikor télen hóembert összegyúrunk,
sárgarépát arcába beszúrtuk, kalapot is tettük a fejére,
egy seprűnyelet a kezébe.
Megkértük, hogy itt vigyázzon ránk.

Álmatlan éjszakán sokat gondolok Rád.
Papírt, és irónt veszek elő.
Rajzolok.
Rajzolok, egy tájat, s bele egy gyönyörű női képet, azt a képet, amikor
ruháidat levetetted, s átadtad magad a szerelemnek.
Csodás voltál, és fiatal lány létedre élvezted a szerelmet.

Kezed a vállához ér

A stégen ketten vagytok, a víz tükrét nézitek.
Szemeteket kicsit behunytátok,
s gondolatban bolondságot csináltok.
Finoman kezed a lány felé helyezed,
haját kissé megigazított, picit megemeled,
majd kezed a hajjá alá teszed,
lágyan arrébb csúsztatott,
majd a kecses vállát érinted.
Most a szívedről egy nagy kő leesett.
Lassan a fejét kissé elfordított,
csillogó szemébe nézel.
Orcájára mosolyt varázsolsz.
Szád, most a lány szájára vár.
Lassan, finoman magad felé húzott,
és eljött a varázslatos pillanat,
hogy a Lányt megcsókolod.

Most nézed, hogy milyen gyönyörű,
Még a Hold is rátok mosolyog,
Hisz most már ő is tudja, hogy boldogok vagytok.
Stégről lenéztek.
A víz tükrében a Lány vállán a kezed.
Fogod, el nem, ereszted, mert szereted

Hang

Tó partján állsz.
Nap a vízszintjét elérte.
Utoljára Rád kacsint.
Hív, hogy gyere, ússzál hozzám.
Még egyszer hunyorit, és mondja,
hogy ússzál hozzám, érj el.
Bemész a vízbe ruhád levetve, úszol a parttól távolabb a messzeségbe.

Úszol tovább boldogan, agyad máshol jár gondolatban.
Hegyi úton jár.
Nap égeti a hátadat, lefedett kendőddel,
és az ágat nézed szemeiddel.
Ágon egy szerelmes madár pár turbékol.
Hajtott a vizet előre,
és úgy érzed, hogy alig mentél előbbre.
Megállsz.
Egy hangot hallottál.
Partról Valaki neked kiabál.
Hív Téged.
Visszanézel, és látod, hogy hív a Kedvesed,
és kéri, hogy ne menj tovább,
mert Ő még mindig Téged szeret.

Úszol vissza boldogan, most már gyorsabban.
Kiérsz a partra, és átöleled,
Hisz Ő mondta néked, hogy Téged örökké szeret.

Sötét gondolat.

El sem hiszem, hogy mennyi van.
Tudjuk, hogy él még a remény.
Van még erőnk, és továbblépünk.
Nehogy azt higgyék, hogy legyőzhetnek Minket.
Ezt nem engedjük, mert győzni fogunk.
Harcolunk, és küzdünk.
Életünk most erről szól.
Ugye buta az Ember, mert küzd.
Küzd, és nem enged.
Nem engedi, hogy másé legyen az, amit
már megszerzett.

Miért is engedné?
Hisz másé nem lehet!
Nem ezért vetted, hogy elvegyék!
Nem ezért vetted!

Hiszem, és tudom, hogy jobb lesz.
Hiszem, és remélem, hogy szebb lesz.
Hiszem, és szeretném, hogy ne legyen rosszabb,
Hisz Te Ember ezt senkinek sem akartad!

Sötét gondolatok elmennek.
Tisztábbak jönnek, de nem eléggé,
mert a létért még meg kell küzdened.

Érd. 2011. augusztus 12.

Asszonyom

Amikor még arra jártam, Asszonyom.
A kacsóját sokszor csodáltam,
Hogy mily finom, és selymes, puha,
És érdekes.
Asszonyom a kecses keze, az a lágy
Ha kitárja Ön elé tárul a Világ.
Úgy szeretném újból megkérni a kecses
Kezét ’Isten előtt a szabad ég alatt,
Akkor, mikor a felhők ránk mosolyognak,
Hogy legyen ismét a párom, és csak ezt kívánom
Balga író Asszonyomtól csak e szót várom, hogy igent
mondjon nékem, és legyen újból az
Édes- feleségem, de csak egy évig.
Egy év múlva ismét jelenkezem,
Hogy a finom kacsóját megint megkérjem.
Ezt Önnek, itt a szabad ég alatt
’Isten előtt megígérem.

Budatétény. 2011. augusztus 10.

Este van

Este van.

Este van, a fák is alszanak már.
Lefelé néznek a leveleik,
Így pihennek ők, egy kicsit.
Léptetek hallani az utcán.
Siet a lány, tán a kapu nincs zárva mán?
Szerencséje van.
Még nem zárták be.
Besurran.
Senki se vette észre, hogy későn jött.

Este van.
Fiú, csak áll, és vár.
Várja a Kedvesét, legszebb szerelmét,
Előveszi hegedűjét,
Eljátssza a lány kedves zenéjét.
Szól a dallam, messze száll.
Lány ablaka, tárva már.
Kemence mellett édes a muzsika,
Várja, édes szerelmét bent egy csókra.

Este van.
A fiú besurran, csendesen, nesztelen.
Ők állnak egymás előtt feszülten.
Így még nem álltak egymással szemben.
Egymást, csak távolról figyelték.
A szülők közelre őket nem engedték.

Este van.
Most már ketten vannak.
Most már egymással foglalkoznak.


Virrad már a természet,
S ők boldogan köszönnek a felhőknek.
Sietni kell.
Verandáról lépteket hallanak.
Legénynek, ott van már a nyitott ablak.

Gyorsan ki is lép már rajta.
Hisz, amit kellett, azt megcsinálta.

Szerelmet adott a leánynak.
Most már nem adhatja e szerelmet másnak.