Emlékemben él még az, a
perc, mikor Rád találtam.
Őszi este volt.
Hideg eső eset,
kellemetlen szél fújt.
Fa, ága is meghajlott,
alatta voltál, remegtél.
Ablakomból
észrevettelek, sietve levittem egy meleg takarod Neked.
Rád tettem, átöleltelek,
házamba bevittelek.
Kandallóhoz, lobogó tűz
mellé ültettelek.
Átmelegedtél.
Tőlem már el nem
mentél.
Hosszú évek teltek el,
mikor másképp döntöttél.
Elhagytál.
Esik a hideg eső, szél romból,
faága is meghajol, de Te már nem vagy alatta.
Ablakomnál állok, s egy gyönyörű Nőt
visszavárok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése