Igen, Anya csak egy van.
Egy van, kinek fent, és szerencsés, akinek
lent.
Miénk, már fent van.
Fentről néz Reánk.
Figyelő szemeivel, selymes kezeivel, még
mindig óv Minket.
Hisz, Ő már nincs köztünk, de érezzük a
szerető karjait, szeretetet sugárzó szemeit, selymes, puha, lágy kezeit.
Igen.
Ő, még mindig vigyázz Rák.
A szertő Édesanyánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése