Kegyed
csónakázik.
Hosszan
elnyújtva meríti be a lapátokat a vízbe.
Szemei
kémlelik az égszínkék, tiszta eget.
Lassan
halad.
Nem
siet, hisz már távol van a part.
Egyszer
csak félelem ragadja meg kegyedet.
Lapátokat
elengedi, s vár.
Segítségért kiállt!
Hangja
messzire hallatszik.
Hisz,
Kegyed felé vihar közeledik.
Vihart
az állatok megérzik.
Kegyednek
delfinek raj segít,
csónakját
lassan a part felé viszik.
Megmenekült.
Most
már boldog, hisz orcájára mosoly került.
György
– Villa. 2015-05-10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése