Melletted

Szép vagy, s kellesz nekem, hogy újra érezzem a szívem.

Melletted boldogabb az élet, mert Te meg adsz nekem mindent.

Jó, Veled lenni, egyszerű, és vidám, ha itt vagy az Ember semmit sem kíván. Csak Téged szerelmem, tündérem, és egyetlenem.

Te vagy nekem, itt, és most a mindenem.

Szeretlek.

Iskola

Megy a deák utcán lelkesen, lobogtatja bizonyítványát csendesen.

Tanulni akar, tudást megszerezni, mert úgy gondolja, hogy akkor jó lesz neki.

Ablak kitárva, bentről hallatszik: Hajrá Magyarok! Hajrá Magyarország!

Foci meccs van, erről nem tudott. Iskolába tart, most már Ő, is boldog.

Itt a bizonyítványom, tudást kérek, mert erre vágyom.

Mondja lelkesen, és örömmel a deák.

Tanár nézi a bizonyítványát, forgatja, ez már nem jó. Más a színe, és régi.

De, hát ez még jó, én tudást akarok, és akkor boldog vagyok, ha kapok.

Itt a csekk, tudást megszerezni, ma már csak így lehet.

Deák, szomorú, sajnálom erre nincsen pénzem.

Akkor tudást nem kapod meg.

Szomorúan bandukol a deák hazafelé. Ablakból újból felhangzik a buzdítás:

Hajrá Magyarok!

Hajrá Magyarország!

Haza ment, és Ő is tovább nézte a meccset.

Nézd magad

Nézed magad a tenger tiszta vizében.

Arcod most más mutat.

Tenger finom hullámai másképp mutatják.

Szép vagy.

Nem igen hiszed, tükörképed más.

Szép vagy.

Hidd el, hogy csak tréfálkozik, játszik Veled a természet.

Szinte hív, a tenger, hullámai mondják, hogy gyere beljebb, s beljebb.

Ha, beljebb jössz, szebb leszel.

Ne, hidd el.

Csendes hullám csalfa, kívánkozó, s rejtélyes.

Nézd magad, csak csendesen, szépségedet hullámok tovább viszik a kék tengeren.

Nézd magad, mert ilyen gyönyörű teremtést még nem látott a vén, kék tiszta tenger,

mint Te.

Fura a Világ

Küzdesz, mert élni akarsz.

Fájdalmat, szenvedést elviseled.

Harcolsz a jobb létért, s nem engedett, hogy legyőzzenek.

Szeretnél, másképpen élni, kisebb adósságba lenni, de nem lehet.

Így hozta az élet, hogy a jobbat nem engedheted magadnak meg.

Gyötrődsz, mert élned kell.

Felelősséged vállaltál a szeretteidért.

Ezt magaddal hordod, harcolsz a jobbért.

Mikor tudatodba vagy, hogy nem változik semmi, de a küzdelem az folyik.

S, mégis Rád villant a szerencse, kicsi fénye.

Másképp látsz mindent.

Szebb lesz a napod, mosolygósabb a holnapod.

Körülötted megváltozik minden.

Továbbra is élni akarsz, de már másképpen.

Jobbnak látod a holnapod, mint láttad ez előtt a tegnapod.

Szebb napra ébredsz, már mosolyogsz, s felvázolod, hogy miként kell majd élned.

Hisz, rád mosolygott a szerencse fénye.

Elmúlnak a fájdalmak, gyötrődések, laza vagy, mert van már pénzed.

Csak testben mentél el

 

Elmentél, Hozzá mentél.
Nem hívott, de elmentél.

Még maradhattál volna hisz fiatalon hagytál itt Minket

Dávid, szellemed bennük él.

Nyugodtságodat, türelmedet köszönjük, hitet és erőt adtál Nekünk, mert Ember voltál az emberek között.

Nem régóta ismertelek, de igaz barátra leltem benned.

Köszönöm Neked.

Tudásod felülmúlta a mienkét, hisz teológiát tanultál.

Valami megtört benned, s Minket itt hagytál.

Jó helyre mentél, ott vagy mellette.

Nem hívott, de mégis szeretettel beenged Téged, mert Jó Ember voltál.

Dávid, csak testben mentél el, de lelked bennünk él tovább, hisz Igaz Barát, és Jó Ember voltál.

Nyugodj, fent Békében!