Anyád karjában kisded
voltál.
Teanégerként táncot
roptál.
Felnőttként társat
választottál.
S, most!
Ülsz a szigeten egy
korhad fa hengeren.
Kezed arcodba temetve
nézed a háborgó tengert, s azon morfondírozol, hogy hol a fegyvered.
Egedül vagy, és éhes.
Még nincs ételed.
Egyszer csak a tengeren
feltűnik egy hajó, feléd tart.
Szépet hoz neked,
elhozza a szerelmet.
Egy, kellemes, csinos
leányt, aki a távolból Rád talált.
Igaz, nincs élelmet, de
van egy hű szerelmed.
Most az Ő karjában
ringatózol, és már nem is gondolkozol.
Most már Őt nézed, és
élvezed Vele az együttlétet.
A szigeten, csak Ti
ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése