Karod az ég felé nyújtod, és így kiabálod.
Ez, nem vagyok.
Testedet lágy szellő simogassa.
Eső cseppje arcodra esik.
Felhők közt kérdi egy hang:
Ha, nem Te vagy, akkor ki vagy?
Egy szerelmes lény a Földön.
Szerelmes egy csodálatos Leányba.
Kinek finomsága, szeme csillogása,
bőre selymes csillogása, szeme fényessége,
szerelemtől éhes lénye vonz engem.
Akkor mire vársz?
Kérdi a hang.
Leld meg, és add át szerelmedet.
Add át a tiszta szép szerelmedet,
és élvezzétek az Életet, amíg lehet.
Mert a szerelem gyorsan elmúlik,
s a lángja hamar parázzsá válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése