Megsebzett

Mint a megsebzett vad rohanok Hozzád.

Mint a megsebzett vad vágtatok Eléd, hogy ismét láthassalak, és finoman a karjaim közé szorítsalak.

Nem engedlek el, mert most érzem pici szíved lüktetését.

Nem engedlek el, mert érezlek, és még szeretném ezt az érzést többször megismételni, de csak

                                                            VELED.

Számomra

Gyönyörű vagy, és Kedves.

Hosszú napok telnek el, mikor újra látlak.

Arcod még itt lebeg a szemem előtt.

Csodás alakod, selymes hajad,

vonzalmat kelt bennem, hogy Téged testem közelében érezzem.

Várom azt a napot, mikor újból láthatlak.

Szép vagy, és egyre szebb.

Nagyon Kedvellek, és újból látni szeretnélek.

                                                        Minden nap, ha lehet.

Közeleg

Közeleg, igen közeleg az, az Ünnep, amit Kedvelünk. A szeretett ünnepe. Szeretett ünnepe, amikor a Család egy asztalnál van. Amikor együtt fogyasztják el békében, békességben, meghittségben azt, az ételt, amit már előre elkészítettek. Este, mikor ünnepelünk, gondoljunk azokra is, akik már nem lehetnek köztünk. Hisz, nélkülük MI sem léteznénk. Remélem, hogy e szent estén TI, is így gondoljátok. Szeretetet nem csak adni, hanem kapni is lehet. Mi, már ezt megkaptuk, és gyermekeinknek ismerőseinknek, barátainknak átadjuk. Ezt, Tőlük tanultuk. Kívánok Minden Olvasóimnak, s akik még bennem hisznek Békés, Meghitt Ünnepet. A szeretett jegyében. Buda-Tétény. 2014-12-22

Karácsony

Ünnep a gyermekeknek.

Ünnep a felnőttnek.

Ünnep Mindenkinek.

Ajándékok a Szeretteinknek.

Boldogság a Szülőknek, hogy

A Család Békében, Boldogságban

Együtt Ünnepelhet.

Karácsonykor.

Buda-Tétény. 2014-12-20

December van

December van, sötétség.

Nincs hó, pedig a gyermek ezt várja.

Hó, amely csillogó, selymes, és olvadó.

Hisz jön nem sokára a kedves Télapó.

Nincs hó.

Nem csúszik a szán.

Majd ha lesz hó, csillogó, és jön a rég várt Télapó.

Hossz a gyermeknek ajándékot.

Szép csomagban, sok finomságot.

S, sok-sok szeretettet.

Mert ez kell a csöpp kis szívnek

Hű társamnak

Szép esténk volt.

Hold csodálatosan ragyogott.

Víz tükre teljesen sima volt.

S, Te csak egy szót mondtál.

Válaszomra fejbólintással reagáltál.

Hagytad, hogy vezesselek.

Egy csodás, szép, meghitt Világba vigyelek.

Ami történt az jó volt nekünk.

Picit visszagondolva, múltban is megtettük.

Rég volt.

De most ezt játszottuk.

                                                                          Szeretlek

Este volt

Este volt, késő este.

Sötét, és fújt a szél.

Messze fényt láttam.

Fény melegséget hozott.

Kicsi ház messze volt.

Igyekeztem, hogy oda érjek.

Már láttam bent a 

melegséget, hisz ott 

voltál, s kérő szóra 

behívtál.

Nekem, bent meleget 

adtál.

Tiszta szemedből 

szeretett fénye jött.

Finom, gyengéd ölelésed 

meggyőzött, hogy 

maradjak éjszakára.

S, adjak Néked szeretett 

nem sokára.

Forró tested tüzes volt, és 

kívántad a szerelmet 

minél előbb.

Álmodtam egy emberről

Álmodtam egy Emberről.

Álmodtam egy igaz szerető Nőről.

Szép, és fiatal volt.

Izgalmas, és érdekes volt.

Szerelme, csodás.

Pillantása, feloldódás.

Mikor felébredtem a Nő már nem volt mellettem.

Hívtam, és visszajött.

S, az álmot megismételtük.

Könnyek

Könnyek

                                                                 Sírsz még?

Hiába sírsz.

Könnyeket nem pótolja semmi.

Finom cseppek, és mosoly az orcádon.

Könnyeidet törüld le, hisz itt vagyok melletted, szeretettel ölellek.

Hisz, most itt vagyok.

Ki tudja, hogy holnap merre bandukolók.

Merre visz, majd az utam.

Figyelj, tudom, hogy milyen volt a múltam.

Most már megváltoztam.

Szerelmet előbbre hoztam.

Hisz, rájöttem, hogy hiányzol nekem.

Sírsz!

             Most már jó, hisz könnyeid örömet jelentenek, s Téged velük együtt szeretlek

Tenger szélén

Kegyed ott áll a Tenger szélén.

Víztükre visszaveri a Hold fényét.

Hullámos, hosszú haja tükrözik a Tengerben.

Kegyed áll, és valakire vár.

Csend van.

Tengerpartján a homok is sima.

Látszik a távolról jövő Férfi lábnyoma.

Csendes hullámok a Férfi lábnyomát

nem érik el soha.

Közeledik Önhöz lassan, s halkan,

hogy meg ne hallja Senki sem,

hogy Kegyedhez megy szerelmesen.

Ruháját szép lassan leveti,

s így mennek a Tengerbe úszni.

Élvezik a lágy simogató habokat,

látja a Hold az örömteli arcokat.

Míg a vízben úsznak jobban fénylik.

Mikor kijönnek, akkor fénye halványodik.

Majd, egy sötét felhő mögé bújik,

mert látja, hogy szerelmük fokozódik.

Egyre jobban fokozódik.

Mikor vágyuk teljesül, útjuk elválik.

Kegyed ott fekszik a Tenger szélén,

Csendes, simogató hullámok, mossa a

selymes, finom testét, és így várja a

                                                        Napfelkeltét.

Ez nem én vagyok

Karod az ég felé nyújtod, és így kiabálod.

Ez, nem vagyok.

Testedet lágy szellő simogassa.

Eső cseppje arcodra esik.

Felhők közt kérdi egy hang:

Ha, nem Te vagy, akkor ki vagy?

Egy szerelmes lény a Földön.

Szerelmes egy csodálatos Leányba.

Kinek finomsága, szeme csillogása, 

bőre selymes csillogása, szeme fényessége,

szerelemtől éhes lénye vonz engem.

Akkor mire vársz?

Kérdi a hang.

Leld meg, és add át szerelmedet.

Add át a tiszta szép szerelmedet, 

és élvezzétek az Életet, amíg lehet.

Mert a szerelem gyorsan elmúlik, 

s a lángja hamar parázzsá válik.