Hamuba szórt gyémántok idézik múltját.
Csillognak, és ragyognak.
Fényük messziről látszik.
Egyre jobban fénylenek, de lám egy csiszolatlan,
jobban ragyog, mint a csiszoltak.
Fényesebb a Napnál, és az esthajnalcsillagnál.
Kisasszonyt látom benne, mint kisded Édesanyja
emlőjén pihenve.
Csak pihenjen tovább az emlőkön.
Majd felnőttként visszagondol e pillanatra, hogy
milyen jó volt pihenni az édes emlőkön szunyókálva, mint csiszolatlan gyémánt.
Imádom, Kisasszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése