Szobába
beszűrődő Hold fénye, árnyékot vet a falon. Katalin, és Vilma ágya felet.
Kati
óvatosan lefekszik az ágyra, nehogy barátnőjét zavarja, az alvásban. Megpróbál
finoman elhelyezkedni, felvenni egy kényelmes helyzetet, mert teste minden része
fáj. Egyes részek fel vannak dagadva, és kék-zöld foltok is vannak rajta. Vilma
ezt nem látta mikor Kati lefeküdt.
-
Megjöttél?
-
Itt vagyok
melletted, tehát igen. – szuszogva mondja, fájdalmasan Kati.
Vilma
megfordul a félhomályban, megkérdezte Katit, de még nem látta, hogy milyen
állapotban van.
-
Mit érzel
iránta? Most ketten vagyunk nyugodtan, elmondhatod, nem hallja meg. Ha tudok,
akkor segítek.
-
Zsófi volt?
Tette fel az
újabb kérdést, és megbökte barátnőjét.
Kati
feljajdult.
-
Ne piszkálj,
ez fáj. Nem látod, hogy nézek ki?
Vilma
felhúzza a redőnyt, hogy több fény jöjjön be az ablakon keresztül.
-
Jesszusom,
Te hogy nézel ki! Te vérzel is. Nagyon fáj?
-
Kihívom az
ügyeletet, majd ellát.
-
Ne! Nem
kell. Nem tettem meg azt, amit kért, én voltam a hibás. Ne bántsd!
-
Mi! Még Te
véded, azért, mert így ellátott, tudod, hogy nézel ki? Elmondhatom, hogy
szörnyen, nem vagy szép látvány, most.
-
Kérlek,
maradj mellettem, szükségem van rád! Kérlek?
Vilma,
felkapcsolja a lámpát, hogy jobban megnézze barátnőjét. Lehúzza a redőnyt, mert
nem szeretné, ha belátnának a folyosóról.
-
Rendben,
nem megyek sehová, és nem hívok senkit, amíg el tudlak látni. Megsimogatta Kati
homlokát, és megpuszilta. Te, kis buta, hogy ez miért volt jó neked? Ezt, csak
Te tudod. No, mindegy, ez van. Megyek, és rendbe hozlak.
Vilma
felöltözött, ivott kávét, bevitt Katinak is, hogy frissebb legyen. Elkezdte ellátni a sebeit. Közben morgolódód.
Szét
fogom verni Zsófi fejét, a biztos. Meg fogja tudni, hogy milyen egy erős női
kéz, amit kap majd tőlem, azt nem teszi ki az ablakba. Közben nézte Katit, és
mosolygott rá.
Ne
félj, megvédlek.
-
Különben,
mit kért Tőled?
-
Nem
ástam fel a kertjét, este.
Buda-Tétény. 2013-01-19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése