Kisasszony, hosszú, csillogó loknis vörös haja,
lebeg Kegyed után.
Tündököl a Nap tűzében.
Szivárvány színeit szerteszórja, mezőn, s réten.
Kérem, ha hozzám jön, engedje le a szép haját,
s ne takarja el testének gyönyörű alakját.
Had lássam, hogy Kegyed milyen szép Nő.
Ha forog hajával testét, eltakarja.
Kibontsam?
Segítek, ha akarja.
De, akkor ígérje meg, hogy átölelhetem,
s jobban magamhoz szegezhetem,
hogy érezzem pici szíve egyre erősebb dobbanását.
Finom testében, csupa érzelem rejlik.
Csillogó haja Nap sugarai közt fénylik.
Engedje, hogy játsszon a természettel,
ha engedi, ismét átölelem, szívemmel, és szeretettel.
Buda-Tétény. 2013-08-11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése