Kegyed
éppen a függönyt igazítja, mikor látja, hogy kertjében nyílik a vörös rózsa.
Megáll,
nem szól senkinek, rózsát nézi, ahogy a szirmait szétterjeszti.
Csak
azt figyeli.
Közben
arra az emberre gondol, aki szereti.
Tudta,
hogy most távol van, és nem jöhet közelébe, mert nem járt le a küldetése.
Ha,
majd lejár, akkor felkeresi, és szeretettel átöleli, és testét átengedi.
Élvezik
az együtt létet, és a bensőséges, szép hosszú szerelmet.
Érd. 2013-08-08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése